Édesapámnak

Apukámnak!

Itt a papír előttem, de nem is tudom mit írjak rá. Sokmindent szerettem volna a fejedhez vágni amikor legközelebb találkozunk. Rengeteg mindent...
Soha nem éreztem a szereteted, nem voltál velem és mellettem amikor szükségem lett volna rád. Nem tanítottál meg vezetni, nem titkoltad el velem, amikor anyám tiltása ellenére el akartam szökni egy-egy buliba. Nem veszekedtél velem, amikor összetörtem volna a kocsit, annak ellenére, hogy megtiltottad, hogy elvigyem. Nem védtél meg, ha a bátyám bántott és bár én  lettem volna a ludas, de az én oldalamon álltál volna, hiszen a lányos apukáknak ez a dolguk. Nem voltál ott, amikor összetörték a fiúk a szívemet, nem őrjöngtél, nem vigasztaltál miattuk. Nem voltál ott amikor igazán szükségem lett volna egy apára, aki a jó vagy épp a rossz tanácsaival utat mutasson.

Megjelentél az életembe 10 év után. Soha nem fogom elfelejteni azt, amikor ennyi év után először beszéltünk. Már nem haragudtam rád...
Képtelem voltam haragudni, mert egy rossz döntésed miatt a saját életedet is megpecsételted. Örökre emlékezni fogok a zokogásodra, mikor ráeszméltél, hogy kivel beszélsz telefonon ennyi év után. Abban a pillanatban a 23 év harag elszállt belőlem. Nem haragudtam a meg nem történt dolgokért.
Sajnálom, hogy nem tudtam már ezt elmondani Neked! Sajnálom, hogy képtelen voltam azt mondani, hogy Apa vagy azt, hogy minden meg- és meg nem történt dolog ellenére szerettelek. Sajnálom, hogy nem tudtunk időt tölteni már egymással.
Sajnálom, hogy semmi sem úgy történt, ahogy kellett volna, de talán egyszer mindent rendbe hozhatunk. Talán egyszer majd megint ott fogunk állni a hóba a fa alatt, amit erős kezeddel rázol, hogy a hó ránk hulljon. Talán egyszer leszünk majd olyan boldogok, mint akkor ott. Amikor nem voltak problémák, nem számított mi történt, csak hogy egy jót nevessünk együtt.
Nem felejtelek el, minden dolog ellenére nagyon szerettelek!

Az egyetlen lányod...

Neked!

Neked!

Annyi mindent szeretnék mondani, amit soha nem fogsz tőlem hallani, mert valószínűleg a válaszod és a reakciód nem tudnám elfogadni, felfogni.

Az első pillanatban mikor megláttalak, el se tudtam volna képzelni, hogy azt fogom érezni irántad amit most érzek. El sem tudtam volna képzelni, hogy szeretném a te arcod látni reggelente először, hogy a te csókodra szeretnék ébredni. El se tudtam volna képzelni, hogy téged választanálak annak az embernek, akivel szeretnék családot, akivel szeretnék megöregedni, akivel öregkorunkba a verandán üldögélve a fiatalságunkról szeretnék beszélni. El sem tudtam képzelni, hogy képes lennék belédszeretni és mégis megtörtént. 

Folyamatosan próbálom lebeszélni a szívemet, hogy amit érez csak egy illúzió, nem valós, nem igazi....de nem megy...

Nem megy, mert ha látom a mosolyodat nekem is mosolyognom kell, ha szomorú vagy rossz kedvű vagy, képtelen vagyok rá, hogy én jó kedvű legyek. Amikor látom azt a valamit szemedben, ami miatt az egész életemet veled tudnám elképzelni, akkor hiába minden akaratom aziránt, hogy kiverjelek a fejemből és a szívemből. Még ha csak a fejemben élnél azt elviselném valahogy, de a szívem van tele veled. Csordultig benne vagy, másnak egyszerűen nem tudok benne helyet adni.

Láttam a szemedben azt, amit akkor éreztem, amikor megkaphattalak, amikor úgy gondoltam nincs nálam boldogabb ember, amikor azt éreztem enyém az egész világ....De te nem ígértél semmit, mégis reméltem, hátha valahogy, bárhogy de ezen változtatni tudok benned...De nem ment...Bármit és akármit is csinálhatnék, nem fogsz soha komolyan venni, az én szívem pedig beleszakadhat a fájdalomba, de ez nem fog változni. 

Rohadtul fáj...Nem azért mert megbántottál, hanem azért mert nem. Soha nem ígértél, soha nem hitegettél, soha nem bántottál meg, bár így tettél volna. Talán akkor egyszerűbb lenne. Egyszerűbb lenne elengedni, felfogni, hogy hiába is reménykedek, soha nem leszel úgy az enyém, ahogy nekem szükségem lenne rád, ahogy szeretném, hogy neked szükséged legyen rám.

Rettenetes érzés, hogy amit régen láttam a szemedben, már nem találom, hiába a csinos ruha, hiába a haj vagy a smink, hiába a kedves viselkedés vagy akár a bunkó. Bármit próbáltam, rád már nem hat sehogy...

Tudod az fáj a legjobban, hogy nem tudom, hiába keresem a választ, mi az ami hiányzott belőlem, mi az ami miatt soha nem fogsz akarni úgy engem ahogy én Téged...

Mondhatnám azt, hogy bár a testünk passzolt az eszünk nem, de ez sem lenne igaz. Talán ez volt a baj, túlságosan is hasonlítunk...

Minden egyes szavad, minden mondatod vagy gondolatod mintha csak az én fejemben lennél, még válaszolnod se kell a kérdésre, tudom a válaszod, mert az ami az enyém. És mégis, mégis valami hiányzik..

Lélek lesz szerelmes lélekbe és nem a testbe, talán most érzem igazán mit is jelent ez pontosan. 

Ami régen még bosszantott is volna, azt most a legszebbnek találom rajtad, az hogy nyugodt vagy, csendes de határozott...Falra másztam volna egy ilyen embertől és lám most mégis ez vonz...

Lehettél volna a mindenem, talán soha nem kellett volna más, ha tudom te mellettem vagy, de ezt soha nem fogjuk megtudni. 

Nem haragszok rád, azt akarom , hogy boldog legyél, de fáj az, hogy félek így szeretni más nem fog tudni, hogy nem fogja látni senki más azt amit én láttam meg benned, azt a különös dolgot, amit nem láthat a szem, csak a lélek. 

Hibás vagyok, hogy így alakult..tudom...nem engedtelek magamhoz közel, nem engedtem, hogy láss milyen vagyok igazából, akkor amikor boldog vagyok, amikor nem érdekel más véleménye, de annyira akartalak, hogy féltem elrontom az egészet, hogy nem tetszik majd ami én vagyok, aki én vagyok. Talán ha láttál volna máshogy alakul, talán ha láttál volna lehettem volna az aki te vagy nekem. Soha nem fogjuk megtudni, de semmit sem bánok. Köszönök minden órát, percet, pillanatot amit az élettől kaptam, amit Veled tölthettem. Akkor boldog voltam, senki és semmi más nem jutott eszembe, megtanultam mi az szeretni valakit, megtanultam mi az igazi boldogság, még ha csak pillanatokra is...

Köszönöm, hogy megtanítottad mi az a szerelem, kívánom, hogy te is érezz így és találd meg azt az embert, akit úgy tudsz szeretni és aki úgy tud szeretni, ahogy én téged. Légy boldog!